Az ország területeinek megvan a maga sajátok varásza a nevezetességei és a szakmai hova tartózása is. Sok esetben az ősi mesterségeket csak az idősek tudják, és művelik, és a fiatalok nem törődnek ezekkel, pedig ha nem gondoskodunk róla, akkor ezek a mesterségek és ez a tudás kihal a mesterrel együtt, aki szívesen átadná a tudását, ha lenne kinek. De a fiatalok nagy többsége nem szívesen lenne kosárfonó, vagy patkoló kovács, hiszen ezek a szakmák nem olyan trendiek ma, mint annak idején, viszont ezek is nyújtanak megélhetést. A hajdúszoboszlói munka esetén is szükség lenne olyan fiatalok jelentkezésére, akiket érdekelnek ezek a kihaló félben lévő mesterségek, és hajlandóak lennének megtanulni, elsajátítani az idősek keze munkáját, hogy majdan ők vigyék tovább ezeket a nemes szakmákat és megélhetést biztosítsanak a számukra. Ez lenne a cél amire a fiatalok figyelmét fel kellene hívni, hogy hátha kedvet kap valaki ehhez vagy lehetőséget lát a dologban. Addig is amíg nem akad valaki aki átvegye a teendőket az idősek folyatatják a munkát.