Aki a rendszerváltás előtti időben és utána is dolgozott, tud különbséget tenni a kettő között, a hétköznapi, nem politizáló ember szemszögéből. Akkor volt, ingyenes oktatás, biztos, megélhetésre elég jövedelme, biztos munkahelye, ahol megbecsülték. Évenként kapott jutalmat, ami rendszerint a Karácsonyi ünnepek előtt történt. Ha más cégtől megkeresték, sokkal több bért kellett ajánlani neki, hogy el tudják csábítani. A nyolc óra munka után még vállalkozhatott is, vagy alkalmi munkát vállalhatott. A tatai munka lehetőségek közül ma is lehetőség van választani. De nem könnyű. Igaz, mostanra már nem beszélhetünk vészes munkanélküliségről, mert aki akar, az dolgozhat. Persze ma már a felnőttoktatás sincs ingyen. Több százezer forintba, és rengeteg időbe (két-három év, plusz a felkészülési idő) kerül. Ezt nem mindenki képes elvállalni, vagy a család, vagy az életkora miatt. Közben dolgozni nem biztos, hogy tud. Ha pedig munka mellett végzi az iskoláit, bizony a családnak nagyon mellette kell állni, nagyon megértőnek kell lenni.